ΕΛΛΗΝΙΚΩΝ ΕΠΙΓΡΑΜΜΑΤΩΝ ΒΙΒΛΙΑ ΔΥΟ

  1. (05) BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE XVII TOME DEUXIEME
  2. 403 ΕΛΛΗΝΙΚΩΝ ΕΠΙΓΡΑΜΜΑΤΩΝ ΒΙΒΛΙΑ ΔΥΟ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΚΩΤΤΟΥΝΙΟΥ, Του έχ Βερ^οίας, Ίππέως, Φιλοσοφίας, 'Ιατρικής, /α; Θεολογίας Διδασκάλου, και εν -ω του Παταβίου Λυκείω Πρώτου Φιλοσόφου. GRiECORVM EPIGRAMMATVM LIBRI DYO, Auotore JOANNE COTTVNIO, VERIENSI, Equite, Phi/osophi?, Medicinm, & Sac. Tlieo- loi;ia.' Doclore; & in Pataitina Accidentia Philosophe Primo. Cvm Eivsdkm Vkksioxe Latixa. Augustisnimte, & Christiania». Moiestati LVDOVICI XIV. GALLIARVM, ET NAVARRE REGIS, &c. CoNSKCnATI. Patavii, Apud P. Frambottum Bibliop. mdcliii. Superiorum permissu. • In-4° de 14 feuillets non chiffres, 131 pages chiffrees, 1 feuillet unique intercale entre les pages 6 et 7, 3 pages non chiffrees et 1 feuillet blanc. Nota bene. Il y a des exemplaires en papier fort, notamment celui de la Bibliotheque Mazarine (cote sous le n° 10492). Rarissime. Collation des feuillets liminaires : Feuillet 1 : Faux titre. Feuillet 2 : Frontispice grave en taille-douce. Il represente Louis XIV enfant, assis sur son trone, la couronne sur la tete, tenant dans sa main gauche un sceptre ou s'enroule une banderole sur laquelle on lit PVBLICA SPES, et prenant de la main droite un livre ouvert que lui presente la Grece, personnifiee sous les 58 BIBLIOGRAPHIE HELLΙNIQUE traits d'une femme. A gauche du trτne se tient debout Mercure avec le caducιe dans une main et dans l'autre un rouleau dιployι sur lequel on lit ce titre abrιgι : EPIGRAMMATA GR^ECA IOAN- NIS COTTVNII cum' eiusdem latina versione. Feuillet 3 : Le titre. Dans certains exemplaires, l'ordre des feuil- lets 2 et 3 est interverti. Feuillets 4 recto ΰ 5 recto : L'ιpitre dιdicatoire reproduite ci- dessous. AUGVSTISS. ET CHRISTIANISSIMJE MAIESTATI LVDOVICI XIV GALLIARVM ET NAVARRE INVICTISSIMI REGIS ETC. PERPETVAM FELICITATEM AC VICTORIAM SVMMO ANIMI NISV DICIT, OPTAT, PRECATVR. Quamplurima volvuntur secula ex quo integrum Graecorum Epigrammatum opus nullum a quoquam in lucem prodiit, sive ob rei difοοcultatem seu fato quodam, hac quoque in parte in peius ruente Graecarum rerum conditione. Tenuitatem ingenii mei varium docendi munus exercuit Romae, Bononiac, Patavii, publiιe in Academiis. Hinc inter philosophica opera, quae non pauca hactenus publici iuris feci ad isthoc etiam graecorum epigrammatum opus adverti animum; idque exemplo ipsiusmet Aristotelis, conterranei mei, qui, praeter philosophicas con- templationes, Pιplum homericum, cuius fragmentum etiam- num tcrimus, carminibus illigavit. Ille suos labores Magno Macedoni, regum tune maximo, magna opum vi auctus obtulit : ego praesens opusculum Avgvstissim*: et Chiustianissim/e Maikstati tvje, regum vere maxime, seu alteri Alexandro Magno, humiliter ofFero sacroque. Enimvero cui unquam hiboriosissimum graecanicœ linguœ monimentum potiori iure consecrari debeat quam Christianis- simje Maiestati tvje , cuius progenitores piissimi grœcas et res et litteras unice in clientele habuere ? qui pro salute uni- vers» Graeciae, qui pro coercendis ab ea alienis furoribus, qui pro excutiendo ab eiusdem cervicibus iniquo servitutis iugo, qui pro libertate asserenda, ceu pro aris ac focis, toties maxi- mis illuc transmissis exercitibus pκne dixerim laborarunt? ANNΙE 1053 59 'joquuntur id historiarum monimenta. Quocirca ipsa nunc (•r.Tcia ante Avovstissim/e et Christiaxissim;e Maiestatis tvve pedes provoluta enixe Tc vcneratur et abs tua potcntissima «extern paria ac maiora sperat aliquando expertura ; necnon in tvis felicissimis i.ii.iis, qua; priseis quoque temporibus secundos rerum portendebant eventus, publieam suarum rem m spein et salutem ominatur. Is enimvero a clarissima tua? inventa: aurora cmicat fulgor qui, pergcnlibus ad meridiem annis, exi- niio splendorc orljem terrarum perstringet universum. Ita sti'enue fnustcquc pollicentur acre tui iugcnii acumen, tersum supraque aHalem senile indicium, animus ad miraculum usque cxcelsus, scdula omnigenarum virtutum cultura, incompara- bilis regia: alque heroics liberahtatis splendor, singularis in Pi'ospiciendis tui regni ordinibus diligentia, in disponendis piudentia, in llectendis animis firmitas, eflusa erga litteratos domines dementia, in rebus deniquo omnibus eximia ac divin a fjua'dam vis et cificacitas. Quo fit ut omnes merito atque optimo Hire Maikstathm tvam cœlitus communi hominum beneficio natam concessamque cxistimcnt. Rquidem una cum ilia cadem Gra-cia Avgvstissimam et ^hhistjaxissimam Maiestate.m tvam humiliter deprecor ut vene- •'abundo huic meo litterario obsequio dignetur annuerc. Quod si serena et clementissima, quo solet, fronte annuerit, profecto non pra>sens modo sed ventura quoque aitas adiunget operi et auctori splendorcin. Deum Optimum Max. ex intimo animi recessu oro ut Chiustianissima Maif.stas tva sospes, incolumis omnique glo- ria aucta degat quamdiutissime, semper domi alta fruatur l'ace, semper militia? vincat, semper utrobique fauste, fιliciter, •ortunateque regnet. Patavii, kal. ianuariis A.P.V. MDCLIII. Augustiss. et Christ. Mai. tua3 humillimus et deditissimus servus Ioaxxes Cottvxivs. 60 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE Feuillets 5 v° a 6 r° : Avis au lecteur, en latin. On lit ensuite successivement, feuillets 6 v° a 13 r° (texte grec avec traduction latine en regard) : Deux pieces de vers en l'honneur de Louis XIV ayant chacune quatorze vers. Ce nombre est peut-etre lui-meme une flatterie a l'adresse du monarque. Un distique sur le portrait de Louis XIV. Une piece de vers a Anne d'Autriche (14 vers). Une piece de vers a Louis XIII (12 vers). Une piece de vers a Henri IV (14 vers). Deux pieces de vers au cardinal de Richelieu (dont l'une de 14 vers et l'autre de 12). Une piece de vers a Mazarin (8 vers). Un distique au meme. Le verso du feuillet 13 est blanc. Au feuillet 14 r°, le premier livre des Epigrammes proprement dites commence par une piece de vers a la louange de l'Universite de Paris, ainsi intitulee : Tij έκλαμπροτάτη και πανταχού τής οικουμένης περιφανέστατη ττ) έν Παρισίοις ακαδημία, άγντ) πασών ακαδημιών μητρ'ι, και πρωτοτόκω κεκλημένη τοΰ χριστιανωτάτου βασιλέως θυγατρί. Pour ce qui suit, nous nous bornerons a indiquer avec soin ce qui rentre strictement dans le cadre de notre Bibliographie. Pages 37-38, les trois epigrammes suivantes a la louange de LEONARD PHILARAS : Εις τον έκλαμπρότατον και έλλογιμώτατον Λεονάρδον τον Φιλαρα παρά τω γαληνοτάτψ Κελτών βασιλεΓ ύπερ τοΟ γαληνότατου Πάρμης και Πλακεντίας ήγεμόνος πρεσβεύοντα άξιώτατον. ΚεκροπΊς έ'σκε γένεθλα σέω, θρεπτήρια 'Ρώμη, Κελτοϊς ένσελάεις α'ι'ματι και σοφίη. Εις τον αύτον παρ' οΰ αιτεί ώς της αύτοΟ σοφίας δρόσον μεταδοίη. Παύεο, λώστε λέον, φλεγέθων χΟόνα, παύε; πέμπων γη·ν ?πι νωλεμέως σήματα π^ρσοτόκα' ANNEE 1653 61 ί'λαθι πυρσοβόλος, τελέθεις πυρ, πυρ δ* αρ Ίάλλων αζαλέην αί'θεις γαΤαν έμής κραδιης' αυχμον δ' ϊσχανόων δοίης δρόσον, α λέον άρδε, ούμον σήσι κέαρ άρδε, λέον, ψεκάσι. Τω αύτω. Κάβαλλες (sic) ε!ν δαπέδω ήμέων χάριν, ήδ' έν'ι κήποις αίε'ι ήμετέροις θάλλε Θάλεια σέθεν. Page 47 : Εις τον εύκλεα καί ύπέρτατον Λέοντα τον Άλλάτιον, άνδρα έλλάδι τε καί λατινίδι φωνή πολυμαΟέστατον. Ατθίδος εύκλείης μέγα λείψανον, ω ενι πυθμήν ί'δρεος άρχαίης ά'ρτ' έπιτηλεθάα, Αλλάτιε, κλεινή σέ Χίος τέκεν, ή πριν "Ομήρου, νυν σέο κυδίστοις ήρε κλέος γενέθλοις' θρέψε δέ παμβασίλεια, θεών εδος ήδέ άνάκτων, 'Ρώμη, και θάλπει ής έ'τι άγκαλίσι" καυτός Βαρβαρίνοιο μεγίστου νυν απολαύεις αί'γλης' σών δ' έργων πας τόπος ήδέ χρόνος. Pi»ge 48 : Εις τον εύκλεη1 καί αίδεσιαώτατον Γεώργιον τον Βουστρώνιον, άνδρα σοφώτατον καί τής τοΟ ΙησοΟ κοινωνίας άξιώτατον. Εμβρυος εύκλεέσιν Βουστρώνιος άνδράσιν οίκος κήν τε Άθηναιης εργμασι, κήν τε "Αρευς" Αρεος αίχμητής μεγαλόμβριμος αίθ' 'Ιάκωβος Ίταλίη χραίσμων τεΰχεσι κυδαλίμοις' αλκιμος ήδέ 'Αλέξανδρος, κεδνός τε Ίάσσων γήραϊ ακμάζων εισέτι εΰσθενέ'ί* 62 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE 5ζος Άθηναίης γεραρος Ματθαίος έτύχθη, ομφί) και σοφίτ; Παταβίοιο κλέος' Ματθαίος πολυίδρες έ'αρ Μουσών* συ δ* έν αυτοΐς οία τε Λητοίδης άστράσι λαμπετόεις' αί'θεσι γαρ προγόνων πολυήρατον άνθεο αιθος ίδμοσυνης, αρετών, ήθεος, εΰσεβίης. Page 49 : Εις τον εύκλεή, ύπέρτατον και σοφωτατον ΜατθαΓον τον Βουστρώνιον. Άριμινών πατέρων άρχηγον έπάξιον αδω, άξιοτητι μέγαν, μείζονα σωφροσύνη' ήλικίης άκμήν προσαναισίμοσ ίεροφάντης Άριμινών ναώ κύδεϊ λαμπροτάτω' θαυμάζω σοφίην παναοίδιμον, έλλάδα γλώτταν άνέρος άκροτάτην θάμβεϊ Παταβίου" κρέσσων σοι βίοτος προσαγήραος εί'θε φανείη, κρυπτά κέλευθ' αρετών δεϊςεν αν άμφιβόλοις. Page 50 : Είς τον εύγενέστατον Γάσπαρον τον Λουσινιανον, δς ποτέ τής Ρώμης άποδημήσας πασιν έαυτοΟ πόθον κατέλιπεν' νΟν δέ έν Λαουρέτω άξιώτατα διαπρέπει κανονικός και τής εκείνης αυτής εκκλησίας καθολικός επίτροπος. Οί'χεο, ταρσον έλισσας , έμον φάος , αλκαρ άνίης, Γάσπαρ, νόσφι δέ σευ εσσατο πάνθ' όμίχλην' οί'χεο, θυμον έ"μαρψας έμον τάλαν, εσβεσας αιθος στυγνον έμών βλεφάρων ά'λλοθι σευ στροφάων" οί'χεο, και βάλλεις άπεών πλέον" α μο'ι ανάγκης, πικρότερον σεΰτ; Σαυροματών φυγέων. ANNEE 1653 Αλλο εις τον αυτόν, ή 'Ρώμη θρηνεί. *Λδε πολυτλάμων ά'πολις πόλις, ά πριν άπασών κάρτεϊ και κάλλει προσγενόμαν πτολίων' ά'ρτι άτεμβομένη κείνων πέλω' ώλετο κάρτος, ώλετο καΐ κάλλος, Γάσπαρος οίχομένου. Ήϊε Γάσπαρ, ε ηεν, έμον δέ συνήϊε κάλλος. φευ άπδ ποσσατίου κάλλεος ευνις έ'ω' αΰτάρ παρμολέοντες έμον στοναχήσατε ν-ήδος, σπείσατέ μο'. κάλλευς δάκρυ άποφθιμένου. Page 63 : Εις την Ελλάδα. Αυτή διαλέγεται. "Αδε ποΟ' Έλλάνων κλεια χθων, ας άλαπάξαι ήνορέην αΐων οϋκ έτάλασσεν άπας' Θρακών δέ στυγερών δολόεν δόρυ. Αΐ'Οε δ' 'άρ b Θρας κάτθανε πριν κλονέειν Ελλάδος ά'ντα βέλος' ¦η τάχα μήτε οου άρθέντος, πρεσβυγενείη αυτά έφ άμετέροις ήριπόμην άμάθοις ; Τρΰχει πάντα χρόνος' σοφίης μόνον ά'νθος άτειρές, ή μέν άτερμάντως πάντοθ' άειθαλέω. Page 72 : Εις βίβλον τοΟ σοφωτάτου Νικολάου τοΟ Αλλευ-άν ής του'νου-α Ίατροψυχία. Χερσί μ' όλης, φιλόμουσε, έπ' ομφαλον είλυε βίβλον κλεινού Άλλεμάνου ά'λθε' εχουσαν ά'κρα" ά'λθη ψυχής, ou δέματος νόσον α'ι'ματ' άκεϋντα Χριστοί, οϋ βλοσυρής Γοργόνος έκ μελέων" Γοργόνος ην δ' έρέης λαιής ρυέν έκ χερός αίμα ραΐε, τό δ' ώς λαιδν καλά πόρησιν ά'κη ; ΣτραφΟε'ις Άλλεμάνου οΐμον βήθ', ήδ' έσαθρήσεις δεξιτερών Χρίστου σοι προβλυειν λαγόνων, 64 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE Εις άλλην βίβλον τοΟ αύτοΟ Περί τοΟ άττικοΟ λόγου. "Ορθιος ήε πάρος Μουσών στίβος, άρτι δέ σεϊο άμμιν όδηγεϋντος πασι βατός τελέθει' ατθίδος οίον άπαντα λύεις γριφώδεα γλώττης , οίον δυσχερίης παν σκότος έξελάας. Ζηνοδότου περίεργον, ίο' εΰφρονα φροϋδον ελέγχεις Καλλιμάχοιο πόνον σί) πινυτί) σοφίη. Λεϊα δέ πάντα πέλει ταγοΰ σέθεν, ούχ άρα κλείθρα οί'γμεν' έ'ην Μουσών, άλλα νυν άμπετάας. Page 74 : Εις ορνιν τοΟ λογιωτάτου Νικολάου τοΟ Μωδαφάρου, φιλτάτου jjloi έν τοίς ^ητορικοΓς διδασκάλου, ηόιστα αοοντα. Οΰρεσίφοιτος έ'ην, οζών δ' έ'πι ταρσον έρείσας Βοιωτήν φθογγήν προυχεον έκ στομάτων. Δαΐς μοι άκρα χλόης, λέκτρον δ' άστρωτον έτΰχθη ορπηξ ήέ δρυός, φωλεός ήέ πέτρης- άρτι δέ πλεκτός έχει με λύγοις δόμος, άρτι βεδρώθω έ'ργματα Δημήτρης, αμβροσίας μερόπων' άρτι λιγυν προϊε'ις στομάτων νόμον ηδέα βάζειν, ούχ ώς πριν Καίσαρ, χαΤρε δέ Μωδάφαρε. Page 75 : "Αλλο εις το αυτό. Τις σε λιγυν στηθέων ήσκησεν άπ' ηχον ΐάλλειν, ποικίλα Μελπομένης τ' εί'δεα λαρά κρέκειν ; Τίς σε νόμον φρΰγιον, γαΰρον τίς δώριον υ'μνον, τίς τριμερές μέλπειν άρμάτιόν τε μέλος ; Τίς νεάτην χαλάαν βαρΰβρυχθον, τίς δ' έπαφάσθαι δεϊξε μέσην, ΰπάτην, πάρ τε μέσην μελίπνουν ; ANNEE 1653 65 Κεΰθε γαρ άρμονίης τοκέας χρόνος. Οΰ γαρ Όλυμπον, Τέρζανδρον, Σακάδαν, οϋτε θάληθ' όρόω. Κεδνά με Μωδαφάρο'.ο διδάςατο κύκλα προσώπου" πάνθ οσα φορμήζω, όψει οου έδάην" A ρά διδάσκεσαι θνητοΐς επι κνώδαλα καΰτα άφραδεα κλεινού ώπ' Γδε Μωδαφάρου. Page 85 : Εις τον έκλαμπρότατον και ύπέρτατον Γεώργιον τον Κορνέλιον, ίππέα, έπίκλην τον Μπροκόπουλον, φρονήσει και ανδρεία μάλιστα διαπρεπέστατον. Κρήτης ερκος εης πινυταΐς ορεσ'ι κ' ε'γχε'ί ©αίνων, λώϊα ταΐς σώζεις, ω λυγρά έξελάας. Τρώεσι δεΐμα πάρος τελέεσκε κλεινός Άχιλλευς, θρηξ'ι δέ νυν μείζον Κορνέλιος τελέθει. Page 85 : Προς τον εύλαβέστατον πατέρα Ίλαρίωνα τον Τζιγάλα Κύπριον, άξιον της τοΟ αγίου Βασιλείου τάξεως ίερομόναχον, άνδρα εύσεβεία, ηθών χρηστότητι, ούμήν δε ελληνική τε άμα και λατινίδι φωνή έξοχώτατον. Ό λόγο ς ιθύνεται προς τον μέγαν Βασίλειον. Ω μέγα βασσιλε'ων έπιώνυμε, Καππαδοκείης ορχαμε, μουναδικοΰ βαθροθέτα βιότου, δέρκεο ούρανόθεν σον μύστην Ίλαρίωνα, άγνον μεν ζωτ), ϊργμασι δ' άγνότερον" εσθής τρηχείη, καθαρά δαΐς, ήματ' άσιτα, νύκτες δ' άγρυπνοι, άσματα, ικεσία'.' θεΐός οί έν κραδίη, έν ρήμασιν, Ιν τε όπωπ-^ πνείει έ'ρως, θείων έργοτελής καμάτων. Αγγελικον πάμπαν σχϊ|μ' επλετο ; ή ρά πιφάσκοις άνδράσ; το'.οΰτο'.ς σφόδρα άρεσκόμεθα. BiDLioanAi'mu hellenique π — D 66 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE Page 89 : Εις τον πανυπέρτατον και αϊδεσιμώτατον Βενέδικτον Ίουστινιανόν τον καρδινάλιν μακάριας μνήμης, ύπερασπιστήν τοΟ έλληνικοΟ έν 'Ρώμη φροντιστηρίου, εις τήν προ της τελευτής αύτοΟ σιωπήν. *Ις έμή εύκάματος λύθή, Βενέδικτος ΰπεΐπεν, ή ρά έπ' έκκλισίη δηρδν έμοχθίσαμεν ; Φείοεο, γλώσσ', έπέων' τί ?τι χρεώ έπλετο μύθων; βουλάων ούκ ό'θομαι, ην άτερ ώσι πίνων. Έννεπε, και σίγησε πανύστατον" ουδέ σάφ' ί'δμεν ε! θάνεν, ή τί μέγα φράζεν έφ* ω έμόγει. Αλλο εις ιόν αυτόν. Χθες γοάων σον έ'πηξα κενήριον, άρτι δε τύμβω δάκρυ τεω σπένδειν ήλυθον. Ou τι μέγα' εις έλίκην μάγνης ποτιέλκεται, οί δ' έλίκωπες ήμέες εις σέ μόνον προς δέ τεήν έλίκην και πάρος άονίηθεν έπλεύσαμεν" ώ έμον άλγος, νυν σέο τρος τύμβον σι) φερόμεσθ' έλίκη. Page 90 : Εις τόν αυτόν θρήνος. ΤΩ μέγα κοσμ^τορ λαών, άγχιστε προτείης τιμίως, σΰρανοθεν γί)νδε κατερχόμενης- π») σέο κείνα πάροιθ' αγλαίσματα; πί) χαρίεσσα μορφή, ή πάντας τέρπε και άχνυμένους ; Πίί κλέος εΰεπίης φρενοθελγές ; πί) μεγάθυμου σύμβολα κοιρανικ^ς μεστά σαοφροσύνης; Πί) λαοσσόα σεΐο φρονήματα ; πη- δε μενοινή άσπετος αλλότριων έξελάτειρα πόνων ; Αί, α? πάντα μόρος κατεδάρψαο' α μο'ι ανάγκης, πόσσ' άφαρ έξεμάας κύδε' ένι δρεπάνω. ANNEE 1653 67 Page 91 : Cum isthuc opusculum hucusque iam typis esset exceptuni, en mihi, felici nescio qua alite, religiosissimus P. Geohcivs Bvsthonivs , societatis Iesu, D. Petri p?nitentiarius, Ronia mittit, die 15 novembris labentis anni 1652, tria folia impressa, qure ait se anteactis diebus accepisse Parisiis. In quorum altero speetatur incisa effigies illustrissimi ac doctissimi Lf.oxahdi Philaiia, apposita hae inscriptione : Λεονάροος Φιλαρας, ιιϋς Ιωάννου, 'Αθηναίος. Qua? sonant : Leoiiardus Phi/aras, fi/iiis Joannix, Atheniensis. In altero continetur eluvium, sen narratio grandiusculo charactere, latino sermone elata. Supra narrationem adiecta est prudens sententia grreca. Supra earn extenditur icon, sen tabella varus figuris hieroglyphicis affabre cado cxornata. In cuius quidem medio cernitur ceu geminatus globulus, in quo eiusdem nomen et cognomen Λεονάρίος Φ'.λαρας continetur, cunctis hisce litteris incredibili ingenio in unum an signuin, an griphum ita examussim congestis, ut tame'n earum una- quaeque animadverti ac notari queat. Cuius quidem generis signa a Gr?cis vulgari idiomate, quo hodie utimur, appellitari soient μονοκοντυλιά, quasi dicas iinicns calami tract us. Perinde namque conficitur ac si semel ac continuo calamum vertendo absolvas. Quo fit ut eius structura ab iisdem Grnecis magni etiam ?stimetur. Antiqua vero ac litteraria groeca voce appel- Iaverim βουστροφηδον γράμμα, quoniam, ut Henrici Stephani verbis in Thesauro lingu? gr?e? loquar, fit « vertendo ac flectendo more bourn arantium ». In tertio denique folio aspicitur ilia eadem icon, turn ilia ipsa sententia grajca, necnon duo tctrasticha : alterum quidem gr?co sermone, sed quo Grreci hac tempestate loquuntur, alterum autem latinum in eiusdem efligiem. Qu? quidem folia ut vidi, pr?sertim vero pr?fatum griphum, haud parum c?pi voluptatis, turn ob ingeniosissimam eius struc- turam : turn quia eximius hie vir antiqua mihi nccessitudine et 68 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE observantia est cultus : in quem duo etiam cusi epigrammata, quae pagina 37 htiius istins opusculi logis '. Quoeirca haud ingra- tum quoque fore existiniavi, si ea ob oculos omnium sisterem, ut siniul quoque meae erga tantum virun observantiae illustre ali- quod aeternumque posteritati exhibeam monumentum. Narratio- nem graecis carminibus illigavi. Figuram autem a meliore quem Patavii nancisci potui incidi curavi. Earn aspice. }. Voir ci-dessus, page 110. II y en a truie, AXXEE 165.-! fi9 BsyXou τα; εικόνας Tij; αρετές υπόμνημα μαλλίν ή tij σιόματο; καταλιπεΐν. LEONARDVS PHILARAS ATHENIS NATYS ΤΩΝ ΕΤΙΙΑ- ΤΡΙΔΩΝ, ROALE EDVCATVS ΤΩΝ ΦΙΛΟΣΟΦΩΝ, PARISIIS OCGVPATVS ΤΩΝ ΠΟΛΙΤΙΚΩΝ, PVERJTIAM IN GR.ECIA GVM CARIS PAREXTIBVS, IVVEXTVTEM IN ITALIA LITE- RARVM STVDIIS INCVMBENS, VIRILIS /ETATIS PARTEM IN GALLIA PVBLICIS REBVS OPERAM NAVANS EXEGIT. NOBILI PATRLE LIBERTATIS DESIDERIO ACGENSVS, PLVRES ANNOS INTER CIIRISTIAN/E MILITLE MILITES, APVD CAROLVM NIVERNENSIVM DVCEM, TRADVXIT, MISSVSQVE ΛΒ EO MAGNIS DE REBVS AD GREGO- RIVM XV ET VRBANVM VIII, ROMANOS PONTIFICES, PLVRIMVM EAMDEM MILITIAM SVIS OFFICIIS IVVIT. NVNG PRO SERENISSIMO DVCE PARMEXSI IX AVLA RESIDENS ORATOR, LVDOVICO IVSTO ET GASTONI, AVRELIANEXSIVM DVCI, APPRIME NOTVS, GARDIXALI RIGIIELIO C/ETERISQVE REGNI PROCERIBVS OB EXI- MIAS VIRTVTES CARISSIMVS, HOXORATE VITAM DEGIT, VIR VERE ILLVSTRIS ET AD PRISCAM ILLAM SVORVM GLORIAM ADSPIRANS. lam lege grreca quanqiiain paulo περιφραστικώτερα. Φερτατε Άργείων, ζαΟεη; πίλυίλβιε ΐ'ρπη; ΆτΟίδ:;, αρχαίου έριχυδέος έ'κγσνε Ksspsj, δείκελιν εϋκλείη; κρατερίφρίνο; Ελλάίΐ; εμπνουν κλεινό; 'Ιωάννης, τεττιγσοίρ:; αϊ ούτευσε' τ.ρώ-.χ τετ} πατριόη ;φλει; Ορεπτήρια γαίη δεύτερα παμβασίλεια κατ αισαν αιείλετι Ρώμη. εΐτά σε Κελτίη πρισεδέξατι, πλεΤστα ο' έν αύτη έ'ργματα κλε'.νά ε'ΐργα; άΟεσφατα, πλείστα διορθίϊ; άενάα'.ς πραπίδεσσι καΐ έσσ:μένϊΐσι πιθεσθαι' και XptJTij στρατιήν Νιίίρνήων τέ ανακτά σί) γ' άρετ?, βουλί) τε επείγει;, ίφρα αθεσμα δεσμά ά'φυκτα φίλη; ημών απ: πατρίδι; άρΟη\ Προ; Γρηγώρΐΐν άκρον εβη; και Ουρβανδν άκρον 70 BIBLIOGRAPHIE HELLENIQUE ϊγδοβν έργασίης αμεγάρτβυ είνεκ αφίκευ- νυν ο ε γαληνότατου άρχου ϊϊάρμής έφβίρβύβις τ:ρέτβυς Λουδοβίκο) Κελτών βασιλήϊ δικαίω, Γαστονίδ' Αΰριλίων ήγήτορι και 'Ρικελείω, άλλοις τ' όφχηγοΐς Γαλατείης άμφαγαπάζη, ακρότατων αρετών, πολυήρατε, ουνεκα σεϊο' φέρτατε Άργείων, Λεονάρδε άε'ι φιλόπατρι, ω Φιλαρα, φιλέεις άρα σήν -άτρην τε φίλους τε. Ces vers sont suivis de leur traduction latine et d'une seconde reproduction de l'embleme. Page 97 : Προς τήν τΐ|/.ίαν [/.ου μητέρα. Κυρά μου, sa μου βόλεσεν άκόμι να γυρίσο) εις τήν πατρίδα, να σε ε'.δώ και να σε προσκυνήσω' χαίρου με τήν εικόνα μου, κ' ήςευρε πώς με σένα ε'ν' ή καρδία μου πάντοτε, και το κορμ'ι στα ξένα. Philaras dut ecrire ce quatrain sur un de ses portraits qu'il envoya a sa mere. Page 97 : IN EFFIGIEM LEONARDI PHILARAS. Nobilis huic vitam fausto cleclit omine tellus attica ; doctrinal» Roma secunda parens. Quem, varias postquam placait cognoscerc gentes, grata suo retinet Gallia nostra sinu. De la page 115 a la page 122, on trouve douze pieces de vers a la louange de saint Alhanase, protecteur du College grec de Rome. A la suite de ces pieces, on lit (p. 123) : Haie in D. Athanasium, Collegii Gi 'secorum Romas tutelareiu, conscripsi, eu in in eodem Collegio alios alumnos gracas liiteras docerem. Asservo apud me etiamnum cornplura alia. Bibliotheque nationale de Paris : Y 530. Bibliotheque Mazarine : n° 10492. Bibliotheque de l'Ecole des langues orientales : R VI Ί5
  3. ΙΩΑΝ | ΝΟΥ ΤΟΥ ΚΩΤΤΟΥΝΙΟΥ, | JOANNE COTTVNIO